Régi szavak morzsolódnak
el halkan, ajkaidon.
Régi könnyek száradnak
fel vágyakozva, arcodon.
Ha valaki rád néz,
hihetné, baj emészt.
De szívedben új érzések
szállnak új kéréssel,
Új dalok zengik be,
bezengetlen tereiket.
S a szó, mely oly sokszor,
puhán csókolt,
Felhangzik megnyugtatón,
áttörőn, mindenen áthatón:
Szeretlek örökre,
s szeretlek végzetesen!