Szabó Zoltán: Álom

Arcod látom szemem előtt,

Lebeg a néma sötétben,

Megnyílik az üres holt tér,

S mosolyog felém szépen.

Felé nyúlok, s szertefoszlik,

Tűnik, jaj, a látomás,

Felriadok, s beismerem:

Álom vagy csak. Semmi más!



Címkék: , , , , ,
Tovább a blogra »