Őrült vagyok…
2010 szeptember 18. | Szerző: Esőlány
Őrült vagyok. Igen, ez a legmegfelelőbb tényező rám nézve. Feledni
kellene a múltam, ha nem úgy akarok élni, mint egy gyűrött
felmosórongy. De ösztönösen előidézem őket, még ha nem is emlékszem
rájuk. Újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem,
újra megnézem a régi képeket, és azon elmélkedem, vajon az, ami engem
ennyire megvisel, őt is megviseli?
Rab Zsuzsa: Kívüled élek
2009 szeptember 15. | Szerző: Esőlány
Órák, napok
jéghártyás ablaküvegét
lehelgetem, hogy meglássalak.
Gyönyörű arcod tanulom
utcán, sínek között, örök életveszélyben,
nem tudom hova tartó villamosokon.
Kívüled élek,
olyan bátran, hogy abban már
megláthatnád a vacogást,
ha egyszer közelről szemügyre vennéd.
De, nem is ismersz.
Én vagyok az,
aki meg tudom szelídíteni
szemöldököd egymást-maró kígyóit,
aki nem félek, hogy összezúzódom
fekete köveiden,
aki talán még megbirkózom egyszer
iszonyú angyalaiddal,
aki be merek lépni hozzád
a magad-fonta kettős rács mögé
és enni adok neked naponta
és megitatlak.
Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű.
Érted-e még az egyszerű beszédet?
Bogozd ki göbös sorsodat.
Segítek,
Aztán visszaadom.
Kívüled élek,
ilyen siralmas bátran.
Te itt keringsz, még oldozatlanul,
csontjaim fehér izzószálai
tízezer voltos áramában.
Nem szeret…
2010 szeptember 28. | Szerző: Esőlány
Próbálok megfelelni
És mindenkivel elhitetni :
Boldog vagyok.
Bár egymást váltják a rosszabbnál-rosszabb napok,
Én mégis felállok,
Hogy mindenki lássa : helytállok.
Hogy erős vagyok
És képes vagyok
Kibírni az elviselhetetlent :
Hogy akiért odaadnék mindent, nem szeret.
Oldal ajánlása emailben
X