Rab Zsuzsa: Kívüled élek
2009 szeptember 15. | Szerző: Esőlány
Órák, napok
jéghártyás ablaküvegét
lehelgetem, hogy meglássalak.
Gyönyörű arcod tanulom
utcán, sínek között, örök életveszélyben,
nem tudom hova tartó villamosokon.
Kívüled élek,
olyan bátran, hogy abban már
megláthatnád a vacogást,
ha egyszer közelről szemügyre vennéd.
De, nem is ismersz.
Én vagyok az,
aki meg tudom szelídíteni
szemöldököd egymást-maró kígyóit,
aki nem félek, hogy összezúzódom
fekete köveiden,
aki talán még megbirkózom egyszer
iszonyú angyalaiddal,
aki be merek lépni hozzád
a magad-fonta kettős rács mögé
és enni adok neked naponta
és megitatlak.
Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű.
Érted-e még az egyszerű beszédet?
Bogozd ki göbös sorsodat.
Segítek,
Aztán visszaadom.
Kívüled élek,
ilyen siralmas bátran.
Te itt keringsz, még oldozatlanul,
csontjaim fehér izzószálai
tízezer voltos áramában.
Messze vagy….
2009 szeptember 13. | Szerző: Esőlány
“Te nagyon messze vagy, és én mégis azt hiszem, tudok mindent rólad. Hogy mi az, amit tudok? Amit feltételezek, hogy ezt a lépést másképp nem, csak így léphetted. Mint a sakkjátékos, aki a saját logikája szerint várja partnerétől a lépést Én rólad csak a saját fejemmel Tudok gondolkodni, hogy azt teszed, amit én tennék, ha a helyedben lennék. Ha ott lennék ahol Te vagy, ha azt érezném, amit Te érzel, ha azt gondolnám, amit Te gondolsz, ha én lennék a Te. Amikor én úgy írok neked, mint ki ismeri a lépéseidet , a gondolataidat, akkor a saját képzelt lépésemet írom, ha valamiről azt gondolom neked fáj valami, az, az, ami nekem fájna, ha azt hiszem, örülsz valaminek, az, az, aminek én is örülnék. Csak Te tudhatod, hol vagyok az igazságtól, csak Te tudhatod, hogy egy-e az érzésünk,
hogy egy-e a gondolatunk, hogy egyek vagyunk e.”
Várni…
2009 szeptember 20. | Szerző: Esőlány
Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.
Oldal ajánlása emailben
X