Oly kár, hogy van szívem
Oly kár, hogy barátként beszélsz velem,
Mikor eközben is, szívem érted remeg,
S ezer éjszakán át tartó sötétség benne,
De te mégis világítasz, ott bennem.
Valamiért nem tud szívem lemondani rólad,
Csak szeret, imád, akar regélni rólad,
S rólad álmodni az élet minden percében,
Hogy legalább álmomban velem légy egészen.
Mert a valóság az fájó, gyötrő, kínzó kín,
Itt kezed sem foghatom meg, nem értem miért…
Ölelni sem ölelhetem; törékeny testedet,
Csak a Távolból nézhetem, ahogy lépegetsz…
Kaszás Zoltán: Oly kár, hogy van szívem
2009 október 11. | Szerző: Esőlány
Oly kár, hogy van szívem
Oly kár, hogy barátként beszélsz velem,
Mikor eközben is, szívem érted remeg,
S ezer éjszakán át tartó sötétség benne,
De te mégis világítasz, ott bennem.
Valamiért nem tud szívem lemondani rólad,
Csak szeret, imád, akar regélni rólad,
S rólad álmodni az élet minden percében,
Hogy legalább álmomban velem légy egészen.
Mert a valóság az fájó, gyötrő, kínzó kín,
Itt kezed sem foghatom meg, nem értem miért…
Ölelni sem ölelhetem; törékeny testedet,
Csak a Távolból nézhetem, ahogy lépegetsz…
Oldal ajánlása emailben
X