Olyan sírhatnékom van.
2010 augusztus 21. | Szerző: Esőlány
“Olyan sírhatnékom van. Nincs jó kedvem.
De különösképpen rossz sincsen.
Olyan lágyan csöppennének ki belőlem a fájdalom szomorú érzései, mint ahogyan az eső esik most.
Lassan. Lágyan. Gyengéden.
És mégis erősen, csak, hogy tudjam, csak, hogy érezzem, hogy valami nem jó, valami nem kerek, valami nem egész.
Nem vagyok jól. Nagyon régen nem éreztem ilyen rosszul magam. Most megint az írásba menekülnék. Vagy egy telefonba. Hozzá. Vagy neki. Érte.
Néha annyira nem értem magam. Talán csak a fáradtság.
Talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. Talán minden. s talán semmi.
Erőltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is…de
nem megy,… Most nincs kedvem gondolkozni. Mint az esőcseppek. Nem gondolkoznak, hogy hová essenek. Csak hullnak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva érnek földet.
Most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsimogat esés közben.
Most Rá gondolok, Rá, akivel már annyi mindent megéltem. Átéltem. az én esernyőmre…
De jó lenne, ha itt lenne most mellettem…”
Fájdalom
2010 augusztus 15. | Szerző: Esőlány
Nem akarom, hogy tudd milyen érzés ennyire szeretni valakit, mert őrülten fáj. Neked fogalmad sem volt arról, hogy én mit érzek, de ha volt is, valószínűleg azt hitted elmúlik. Hát nem múlt el. Miután elmentél, sokáig azt hittem belehalok, hogy nem lehetsz mellettem. Aztán teltek a hetek, a hónapok, az évek és elfogadtam.
Sok-sok idő telt el, és még mindig Te vagy az első gondolatom reggelente, esténként pedig az utolsó. Nincs olyan óra, hogy ne gondoljam át, mit kellett volna máshogy csinálnom, nincs olyan perc, hogy ne juss eszembe valamiről. Az életem része vagy, mint ahogyan az életem része az is, hogy ennyire hiányzol.
Várakozás
2010 augusztus 12. | Szerző: Esőlány
…Csak álltam némán az ajtó előtt, és vártam.. Vártam
valakire, aki már- azt hiszem -, soha többé nem jön el. Mégis reménykedtem,
hogy megmozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, és ő fog ott állni. Ahogy telt az
idő, egyre reménytelenebbül vártam, lehajtott fejjel, megtört szívvel. Mikor
zajt hallottam, újra felcsillant a szemem, reményekkel teli szívvel bámultam az
ajtóra. Fájdalommal a szívemben, és könnyekkel a szememben vártam, és éreztem,
hogy rohant az idő. Mégsem jött senki. Egy nap elkezdtem távolodni az ajtótól,
egyre messzebb kerültem, és egyre halkabban hallottam a kinti zajokat, és nem
reméltem már, hogy te jössz be az ajtón. Már az ajtó is egyre kopottabb volt,
megvénült az idő során. Egy nap már nem néztem az ajtóra. Szívem reménytelenül
állt félre, megértette, hogy csupán az emlékeiben fogja újra látni a nyíló
ajtót, és azt, hogy te állsz mögötte! Eljöttem hát, de a szívem egy része még
mindig vár, csak vár, ott, a régi kopottas ajtónál.
Reménytelen szerelem
2009 szeptember 17. | Szerző: Esőlány
“Tudod milyen reménytelenül szeretni?
Tudod milyen valakit csak lesni?
Aztán összeomlani, és csak állni
Majd őt egy életen át hiába várni?
Én tudom, tapasztaltam, érzem.
Mégis, úgy látom, ettől lesz végem,
Beleestem, aztán csak rá vártam
És csodálkoztam, miért nem jön utánam.
Aztán rájöttem, ideje továbbállni
Mert őrá nem éri meg várni.
De nem bírtam teljesen otthagyni
És a szívem nem akar belenyugodni
Titok mi bennem van, de ennek vége
Rábízom magam, a gyenge reményre
Várom hogy egyszer eljön azon idő
Mikor nem lesz akkora teher a jövő
Tudod te milyen, más miatt szenvedni?
Minden éjjel kínoktól sírva elaludni?
Nem kívánom neked eme borzalmakat.
Nem te tehetsz róla hogy az én életem vacak.
Látni minden nap valaki mással,
Én pedig ott vagyok egyedül egy vallomással
Szenvedek, mégis érzem, lehet még ez jobb is
Pedig ha tehetném övé lennék máris.”
Viszonzatlan szerelem…
2010 augusztus 30. | Szerző: Esőlány
“Fáj viszonzatlanul szeretni valakit, de a legfájdalmasabb úgy szeretni valakit, hogy sosem vesszük a bátorságot elmondani az érzéseinket neki.”
Oldal ajánlása emailben
X