Ne sajnálj…

2010 augusztus 21. | Szerző: Esőlány

“Ne sajnálj!
A boldogság elsuhant…,
mint hűs tavaszi szellő…
Csak a bánat maradt,
mint sötét őszi felhő….
Félek!
Nekem már nem szabad szeretnem,
mert szívem üres lett…
És mégis! MÉGIS!
Tehozzád elmennék!
Mennék? – Rohannék,
mint patak a tengerhez…
És talán szeretnél…
Nem, nem szeretnél…
… imádnál, hívnál…
Látod? Kedvesem?
csapong a képzelet…
De ne sajnálj, 
ha nem kellek…
És ne nézz rá, ha szenvedek…
.. Nem menekülni..
Megérkezni akarok Hozzád..
Ha szólnál, ha hívnál,
majd megérzem…
Ha pedig nem szólsz,
majd megértem.
Nevess ki engem,
kacagj, nevess, úgy
hogy zengejen ez a szó: SOHA!
Egyszer majd megérted, hogy a soha annyi, mint
ÖRÖKRE…
Nevess ki engemet,
egy megtört, bolond szívet,
hiszen nem érted,
nem is értheted,
honnan ez a szerelem…
Szeretlek!
Ne sajnálj!
Tégy bármit Drágám,
de ne sajnálj!
A bús magány majd elrejti szívem,
ha nem kell a szívednek… ”