Itt lennél?
2010 szeptember 7. | Szerző: Esőlány
Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?
…
2010 augusztus 31. | Szerző: Esőlány
Mi az, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül,
hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő
arcát látom, őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka
fényeiben. Jelentéktelen férfi és női arcok, a saját arcom mind gúnyosan
őrá emlékeztetnek.
Érthetetlen
2010 augusztus 29. | Szerző: Esőlány
Érthetetlen. Egyszerűen amikor meglátom a gyomrom mintha teljesen összeszorulna és a szívem is össze vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit nem is ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek ha egyszer nem is ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség..”
Fájdalom
2010 augusztus 15. | Szerző: Esőlány
Nem akarom, hogy tudd milyen érzés ennyire szeretni valakit, mert őrülten fáj. Neked fogalmad sem volt arról, hogy én mit érzek, de ha volt is, valószínűleg azt hitted elmúlik. Hát nem múlt el. Miután elmentél, sokáig azt hittem belehalok, hogy nem lehetsz mellettem. Aztán teltek a hetek, a hónapok, az évek és elfogadtam.
Sok-sok idő telt el, és még mindig Te vagy az első gondolatom reggelente, esténként pedig az utolsó. Nincs olyan óra, hogy ne gondoljam át, mit kellett volna máshogy csinálnom, nincs olyan perc, hogy ne juss eszembe valamiről. Az életem része vagy, mint ahogyan az életem része az is, hogy ennyire hiányzol.
Őrült vagyok…
2010 szeptember 18. | Szerző: Esőlány
Őrült vagyok. Igen, ez a legmegfelelőbb tényező rám nézve. Feledni
kellene a múltam, ha nem úgy akarok élni, mint egy gyűrött
felmosórongy. De ösztönösen előidézem őket, még ha nem is emlékszem
rájuk. Újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem,
újra megnézem a régi képeket, és azon elmélkedem, vajon az, ami engem
ennyire megvisel, őt is megviseli?
Oldal ajánlása emailben
X