Idézetek vegyesen
2010 augusztus 20. | Szerző: Esőlány
~ Ha belenézel egy lány szívébe.. meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben
How do you expect me to live alone while my life revolves around you ?
~ Hogy várod el tőlem hogy magányosan éljek, miközben az életem körülötted forog ?
Numb and broken here I stand alone,
wondering what were the last words I said to you,
hoping that I’ll find a way to turn back time…
~ Kábultan és összetörve itt állok egyedül
azon tűnődöm, mit mondtam neked utoljára
reménykedem, hogy találok egy utat, hogy visszafordítsam az időt..
It’s hard to wait for something that you know might never happen but it’s even harder to give up when it’s everything you ever wanted
~ Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál
I sat next to you & watched you smile.
So many kids but I only see you, but I don’t think you notice me
~ Melletted ültem és néztem ahogy mosolyogsz.
Annyi srác, mégis csak téged látlak, de te tudomást se veszel rólam
It’s so hard to tell everyone i don’t love him when he’s the only one i will ever love
~ Annyira nehéz azt mondani valakinek, hogy nem szeretem őt, miközben ő az egyetlen akit valaha is szeretni fogok …
Olyan sírhatnékom van.
2010 augusztus 21. | Szerző: Esőlány
“Olyan sírhatnékom van. Nincs jó kedvem.
De különösképpen rossz sincsen.
Olyan lágyan csöppennének ki belőlem a fájdalom szomorú érzései, mint ahogyan az eső esik most.
Lassan. Lágyan. Gyengéden.
És mégis erősen, csak, hogy tudjam, csak, hogy érezzem, hogy valami nem jó, valami nem kerek, valami nem egész.
Nem vagyok jól. Nagyon régen nem éreztem ilyen rosszul magam. Most megint az írásba menekülnék. Vagy egy telefonba. Hozzá. Vagy neki. Érte.
Néha annyira nem értem magam. Talán csak a fáradtság.
Talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. Talán minden. s talán semmi.
Erőltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is…de
nem megy,… Most nincs kedvem gondolkozni. Mint az esőcseppek. Nem gondolkoznak, hogy hová essenek. Csak hullnak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva érnek földet.
Most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsimogat esés közben.
Most Rá gondolok, Rá, akivel már annyi mindent megéltem. Átéltem. az én esernyőmre…
De jó lenne, ha itt lenne most mellettem…”
Oldal ajánlása emailben
X