Szabó Zoltán: Álom

2010 augusztus 18. | Szerző: Esőlány

Arcod látom szemem előtt,
Lebeg a néma sötétben,
Megnyílik az üres holt tér,
S mosolyog felém szépen.

Felé nyúlok, s szertefoszlik,
Tűnik, jaj, a látomás,
Felriadok, s beismerem:
Álom vagy csak. Semmi más!