Egyszer láttalak
2009 szeptember 27. | Szerző: Esőlány
Egyszer láttalak
s nem tudlak feledni azóta
ha arra járok, amerre jártam,
mikor megláttalak
az útmenti virágokról
Te jutsz eszembe újra…
s a nap aranyozta
szirmokkal ékes út
mily kietlen nélküled!
Egyszer láttalak
s nem tudlak feledni azóta
kérem az eget: hadd lássalak újra
Messze vagy….
2009 szeptember 13. | Szerző: Esőlány
“Te nagyon messze vagy, és én mégis azt hiszem, tudok mindent rólad. Hogy mi az, amit tudok? Amit feltételezek, hogy ezt a lépést másképp nem, csak így léphetted. Mint a sakkjátékos, aki a saját logikája szerint várja partnerétől a lépést Én rólad csak a saját fejemmel Tudok gondolkodni, hogy azt teszed, amit én tennék, ha a helyedben lennék. Ha ott lennék ahol Te vagy, ha azt érezném, amit Te érzel, ha azt gondolnám, amit Te gondolsz, ha én lennék a Te. Amikor én úgy írok neked, mint ki ismeri a lépéseidet , a gondolataidat, akkor a saját képzelt lépésemet írom, ha valamiről azt gondolom neked fáj valami, az, az, ami nekem fájna, ha azt hiszem, örülsz valaminek, az, az, aminek én is örülnék. Csak Te tudhatod, hol vagyok az igazságtól, csak Te tudhatod, hogy egy-e az érzésünk,
hogy egy-e a gondolatunk, hogy egyek vagyunk e.”
Elszalasztott lehetőség…
2010 augusztus 15. | Szerző: Esőlány
Vágyakozva pillantottam utánad a párás ablakon. Azt gondoltam, hogy nem utoljára látlak. Tévedtem! Elszalasztottam a lehetőséget, olyan könnyen! Hagytam, hogy mint szürke hamu, kicsússzon gyönge markom közül. Engedtem, hogy elmenj. Nem ragadtam meg a lehetőséget… Nem rohantam utánad, nem ugrottam nyakadba, nem zártalak karjaim közé, és te sem engem. Nem leheltem apró csókot ajkadra… Nem zokogtam a válladon, nem kértem, hogy maradj, nem ellenkeztem, mikor szórakozottan hátraintettél, és hanyag mosollyal azt mondtad: -Viszlát! Majd találkozunk! -DE NEM! Nem találkoztunk. És már nem is fogunk. Az egyetlen reményt futni hagytam.
Oldal ajánlása emailben
X