Érthetetlen

2010 augusztus 29. | Szerző: Esőlány

Érthetetlen. Egyszerűen amikor meglátom a gyomrom mintha teljesen összeszorulna és a szívem is össze vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit nem is ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek ha egyszer nem is ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség..”

Bielik Attila: Régi szavak…

2010 február 7. | Szerző: Esőlány

 Régi szavak morzsolódnak
el halkan, ajkaidon.
Régi könnyek száradnak
fel vágyakozva, arcodon.
Ha valaki rád néz,
hihetné, baj emészt.
De szívedben új érzések
szállnak új kéréssel,
Új dalok zengik be,
bezengetlen tereiket.
S a szó, mely oly sokszor,
puhán csókolt,
Felhangzik megnyugtatón,
áttörőn, mindenen áthatón:
Szeretlek örökre,
s szeretlek végzetesen!

Kosztolányi Dezső: Vágyódás

2010 február 7. | Szerző: Esőlány

 Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér’,
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér…
Ha majd a sok hazugság véget ér!!

Kaszás Zoltán: Oly kár, hogy van szívem

2009 október 11. | Szerző: Esőlány

 Oly kár, hogy van szívem

Oly kár, hogy barátként beszélsz velem,

Mikor eközben is, szívem érted remeg,

S ezer éjszakán át tartó sötétség benne,

De te mégis világítasz, ott bennem.



Valamiért nem tud szívem lemondani rólad,

Csak szeret, imád, akar regélni rólad,

S rólad álmodni az élet minden percében,

Hogy legalább álmomban velem légy egészen.



Mert a valóság az fájó, gyötrő, kínzó kín,

Itt kezed sem foghatom meg, nem értem miért…

Ölelni sem ölelhetem; törékeny testedet,

Csak a Távolból nézhetem, ahogy lépegetsz…