Pillantás…
2010 augusztus 27. | Szerző: Esőlány
Egy pillantás, melyet sosem felejtek.
Rám nézett azokkal a szép szemekkel,
És máris elrabolta szívemet.
Úgy várom…
2010 augusztus 25. | Szerző: Esőlány
Úgy várom azt a napot, mikor majd érzed, hogy hiányzik az az apróság az életedből, amit más nem adhat meg. Mikor rádöbbensz, hogy el kell mondanod. És mikor majd kopogtatsz, én pedig beengedlek.
Olyan sírhatnékom van.
2010 augusztus 21. | Szerző: Esőlány
“Olyan sírhatnékom van. Nincs jó kedvem.
De különösképpen rossz sincsen.
Olyan lágyan csöppennének ki belőlem a fájdalom szomorú érzései, mint ahogyan az eső esik most.
Lassan. Lágyan. Gyengéden.
És mégis erősen, csak, hogy tudjam, csak, hogy érezzem, hogy valami nem jó, valami nem kerek, valami nem egész.
Nem vagyok jól. Nagyon régen nem éreztem ilyen rosszul magam. Most megint az írásba menekülnék. Vagy egy telefonba. Hozzá. Vagy neki. Érte.
Néha annyira nem értem magam. Talán csak a fáradtság.
Talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. Talán minden. s talán semmi.
Erőltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is…de
nem megy,… Most nincs kedvem gondolkozni. Mint az esőcseppek. Nem gondolkoznak, hogy hová essenek. Csak hullnak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva érnek földet.
Most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsimogat esés közben.
Most Rá gondolok, Rá, akivel már annyi mindent megéltem. Átéltem. az én esernyőmre…
De jó lenne, ha itt lenne most mellettem…”
Ne sajnálj…
2010 augusztus 21. | Szerző: Esőlány
“Ne sajnálj!
A boldogság elsuhant…,
mint hűs tavaszi szellő…
Csak a bánat maradt,
mint sötét őszi felhő….
Félek!
Nekem már nem szabad szeretnem,
mert szívem üres lett…
És mégis! MÉGIS!
Tehozzád elmennék!
Mennék? – Rohannék,
mint patak a tengerhez…
És talán szeretnél…
Nem, nem szeretnél…
… imádnál, hívnál…
Látod? Kedvesem?
csapong a képzelet…
De ne sajnálj,
ha nem kellek…
És ne nézz rá, ha szenvedek…
.. Nem menekülni..
Megérkezni akarok Hozzád..
Ha szólnál, ha hívnál,
majd megérzem…
Ha pedig nem szólsz,
majd megértem.
Nevess ki engem,
kacagj, nevess, úgy
hogy zengejen ez a szó: SOHA!
Egyszer majd megérted, hogy a soha annyi, mint
ÖRÖKRE…
Nevess ki engemet,
egy megtört, bolond szívet,
hiszen nem érted,
nem is értheted,
honnan ez a szerelem…
Szeretlek!
Ne sajnálj!
Tégy bármit Drágám,
de ne sajnálj!
A bús magány majd elrejti szívem,
ha nem kell a szívednek… ”
Idézetek vegyesen
2010 augusztus 20. | Szerző: Esőlány
~ Ha belenézel egy lány szívébe.. meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben
How do you expect me to live alone while my life revolves around you ?
~ Hogy várod el tőlem hogy magányosan éljek, miközben az életem körülötted forog ?
Numb and broken here I stand alone,
wondering what were the last words I said to you,
hoping that I’ll find a way to turn back time…
~ Kábultan és összetörve itt állok egyedül
azon tűnődöm, mit mondtam neked utoljára
reménykedem, hogy találok egy utat, hogy visszafordítsam az időt..
It’s hard to wait for something that you know might never happen but it’s even harder to give up when it’s everything you ever wanted
~ Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál
I sat next to you & watched you smile.
So many kids but I only see you, but I don’t think you notice me
~ Melletted ültem és néztem ahogy mosolyogsz.
Annyi srác, mégis csak téged látlak, de te tudomást se veszel rólam
It’s so hard to tell everyone i don’t love him when he’s the only one i will ever love
~ Annyira nehéz azt mondani valakinek, hogy nem szeretem őt, miközben ő az egyetlen akit valaha is szeretni fogok …
Miért?…
2010 augusztus 19. | Szerző: Esőlány
Miért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért…
s miért kell csak mindig rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért? miért? miért?
Wass Albert
Szabó Zoltán: Álom
2010 augusztus 18. | Szerző: Esőlány
Arcod látom szemem előtt,
Lebeg a néma sötétben,
Megnyílik az üres holt tér,
S mosolyog felém szépen.
Felé nyúlok, s szertefoszlik,
Tűnik, jaj, a látomás,
Felriadok, s beismerem:
Álom vagy csak. Semmi más!
Remény…
2010 augusztus 17. | Szerző: Esőlány
“Mikor már pont
meg tudnám győzni magam a felől,
hogy nincs Rá szükségem, újra előkerül, és ad egy leheletnyi reményt, amibe
belekapaszkodok, és újra csak Tőle függök…*”
Elszalasztott lehetőség…
2010 augusztus 15. | Szerző: Esőlány
Vágyakozva pillantottam utánad a párás ablakon. Azt gondoltam, hogy nem utoljára látlak. Tévedtem! Elszalasztottam a lehetőséget, olyan könnyen! Hagytam, hogy mint szürke hamu, kicsússzon gyönge markom közül. Engedtem, hogy elmenj. Nem ragadtam meg a lehetőséget… Nem rohantam utánad, nem ugrottam nyakadba, nem zártalak karjaim közé, és te sem engem. Nem leheltem apró csókot ajkadra… Nem zokogtam a válladon, nem kértem, hogy maradj, nem ellenkeztem, mikor szórakozottan hátraintettél, és hanyag mosollyal azt mondtad: -Viszlát! Majd találkozunk! -DE NEM! Nem találkoztunk. És már nem is fogunk. Az egyetlen reményt futni hagytam.
Érthetetlen
2010 augusztus 29. | Szerző: Esőlány
Érthetetlen. Egyszerűen amikor meglátom a gyomrom mintha teljesen összeszorulna és a szívem is össze vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit nem is ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek ha egyszer nem is ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség..”
Oldal ajánlása emailben
X