… ha újra …
2010 augusztus 15. | Szerző: Esőlány

ha újra játszhatnám … nem hívnám fel…. nem mondanám… nem tenném meg ……. nem tennék úgy … ha szeretne… megölelném
Várakozás
2010 augusztus 12. | Szerző: Esőlány

…Csak álltam némán az ajtó előtt, és vártam.. Vártam
valakire, aki már- azt hiszem -, soha többé nem jön el. Mégis reménykedtem,
hogy megmozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, és ő fog ott állni. Ahogy telt az
idő, egyre reménytelenebbül vártam, lehajtott fejjel, megtört szívvel. Mikor
zajt hallottam, újra felcsillant a szemem, reményekkel teli szívvel bámultam az
ajtóra. Fájdalommal a szívemben, és könnyekkel a szememben vártam, és éreztem,
hogy rohant az idő. Mégsem jött senki. Egy nap elkezdtem távolodni az ajtótól,
egyre messzebb kerültem, és egyre halkabban hallottam a kinti zajokat, és nem
reméltem már, hogy te jössz be az ajtón. Már az ajtó is egyre kopottabb volt,
megvénült az idő során. Egy nap már nem néztem az ajtóra. Szívem reménytelenül
állt félre, megértette, hogy csupán az emlékeiben fogja újra látni a nyíló
ajtót, és azt, hogy te állsz mögötte! Eljöttem hát, de a szívem egy része még
mindig vár, csak vár, ott, a régi kopottas ajtónál.
Szerelem
2010 július 1. | Szerző: Esőlány

-Fogsz írni majd nekem?
-Ez könnyebbé vagy nehezebbé fog tenni mindent?
-Azt hiszem nekem sokkal jobbá…
Bielik Attila: Régi szavak…
2010 február 7. | Szerző: Esőlány

Régi szavak morzsolódnak
el halkan, ajkaidon.
Régi könnyek száradnak
fel vágyakozva, arcodon.
Ha valaki rád néz,
hihetné, baj emészt.
De szívedben új érzések
szállnak új kéréssel,
Új dalok zengik be,
bezengetlen tereiket.
S a szó, mely oly sokszor,
puhán csókolt,
Felhangzik megnyugtatón,
áttörőn, mindenen áthatón:
Szeretlek örökre,
s szeretlek végzetesen!
Kosztolányi Dezső: Vágyódás
2010 február 7. | Szerző: Esőlány

Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér’,
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér…
Ha majd a sok hazugság véget ér!!
Bryan Adams: Everything I Do
2009 november 15. | Szerző: Esőlány

Nézz a szemembe – meg fogod benne látni
Mit jelentesz nekem
Kutasd át a szívedet – kutasd át a lelkedet
És amikor ott megtalálsz majd engem, nem fogsz tovább keresni
Ne mondd nekem, hogy nem érdemes megpróbálni
Nem mondhatod, hogy nem érdemes meghalni érte
Tudod, hogy így van
Mindent, amit teszek – érted teszem
Nézz bele a szívedbe – azt találod majd
Hogy nincs ott mit rejtegetni
Fogadj el úgy, ahogy vagyok – vedd az életemet
Mindent neked adnék, mindent feláldoznék
Ne mondd, hogy nem érdemes harcolni érte
Nem tehetek róla, semmi mást nem akarok ennyire
Tudod, hogy így van
Mindent, amit teszek – érted teszek
Nincs olyan szerelem – mint ahogy te szeretsz
Nincs másvalaki – aki több szeretetet adhatna
Nem létezik más hely – csak ahol te ott vagy
Mindig – egészen
Nem mondhatod, hogy nem érdemes megpróbálni
Nem tehetek róla, semmi mást nem akarok ennyire
Igen, harcolnék érted – hazudnék érted
Mindenemet kockára tenném érted – igen, meg is halnék érted
Tudod, hogy így van
Mindent, amit teszek
Ó
Érted teszem
Ezer lépés
2009 november 8. | Szerző: Esőlány

Ezer keserves pillanat, mit még el kell viselnem
Ezer fájdalmas mozzanat, veszekedés és harag,
Ezer hatalmas kérdés válasz nélkül marad
Ezer szépséges tekintet, gyönyörú pillanat,
Ezer szó, mit senki más nem hallhat.
Ezer közül egyet e pár tollvonás akart,
Ezer volt valaha – már csak 999 maradt . . .
Nehéz….
2009 október 25. | Szerző: Esőlány

“Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.”
/Anakreon/
Kaszás Zoltán: Oly kár, hogy van szívem
2009 október 11. | Szerző: Esőlány

Oly kár, hogy van szívem
Oly kár, hogy barátként beszélsz velem,
Mikor eközben is, szívem érted remeg,
S ezer éjszakán át tartó sötétség benne,
De te mégis világítasz, ott bennem.
Valamiért nem tud szívem lemondani rólad,
Csak szeret, imád, akar regélni rólad,
S rólad álmodni az élet minden percében,
Hogy legalább álmomban velem légy egészen.
Mert a valóság az fájó, gyötrő, kínzó kín,
Itt kezed sem foghatom meg, nem értem miért…
Ölelni sem ölelhetem; törékeny testedet,
Csak a Távolból nézhetem, ahogy lépegetsz…
Fájdalom
2010 augusztus 15. | Szerző: Esőlány
Nem akarom, hogy tudd milyen érzés ennyire szeretni valakit, mert őrülten fáj. Neked fogalmad sem volt arról, hogy én mit érzek, de ha volt is, valószínűleg azt hitted elmúlik. Hát nem múlt el. Miután elmentél, sokáig azt hittem belehalok, hogy nem lehetsz mellettem. Aztán teltek a hetek, a hónapok, az évek és elfogadtam.
Sok-sok idő telt el, és még mindig Te vagy az első gondolatom reggelente, esténként pedig az utolsó. Nincs olyan óra, hogy ne gondoljam át, mit kellett volna máshogy csinálnom, nincs olyan perc, hogy ne juss eszembe valamiről. Az életem része vagy, mint ahogyan az életem része az is, hogy ennyire hiányzol.
Oldal ajánlása emailben
X